A páncél feletti surcot viselésének hagyománya a keresztes hadjáratok idején kezdődött. A surcotok segítettek elkerülni a túlmelegedést azáltal, hogy megakadályozták, hogy a nap közvetlenül a páncélt érje. Ezenkívül a surcotok ideális védelmet nyújtottak a láncvértnek, később pedig védték a lemezpáncélt a korróziótól és a rozsdától. Ez a surcot hasítékkal rendelkezik, ami megkönnyíti a lovag számára a lovas harcban való használatot. A 12. század végétől a lovagok főként hosszú surcotot viseltek. A 13. század közepétől ezeket egyre gyakrabban díszítették személyes címerekkel, és a lovagok mellett időnként a kíséretükhöz tartozó gyalogosok也 viselték. A 14. század elején a rövidebb surcotok jöttek divatba, a 14. század végén pedig a zubbony váltotta fel őket.
Ez a surcot kockás mintázatú. Erős pamutból készült, egyenes esésű, és derékmagasságtól kezdődően oldalsó hasítékokkal rendelkezik a kényelmes viselet érdekében, így akár lovaglás közben is viselhető. Elöl és hátul rövidebb hasítékai vannak. A surcot a ruházat vagy a láncvért felett övvel rögzíthető.
