Apró tűk már a kora középkor óta léteztek, amikor is főkötők vagy fátylak hajban történő rögzítésére használták őket. A magas gótika idején ezek a tűk elterjedtek, és elsősorban szorosan illeszkedő fejfedők rögzítésére szolgáltak.
Ez a középkori fátyoltű-replika a dél-svédországi vadstenai kolostorból származik, ahol valószínűleg egy apáca használta. A tű formája háromlevelű lóherére hasonlít – egy olyan szimbólumra, amelyet a legenda szerint Szent Patrik a keresztény Szentháromság magyarázatára használt. A három levél az Atyát, a Fiat és a Szentlelket jelképezi.
A középkori fátyoltű bronzból készült, hossza 6 cm, szélessége 10 mm, az eredeti történelmi lelet alapján. A huzalvastagság 1 mm, ami egyszerre biztosít szilárdságot és kifinomult dizájnt a tűnek.
