Ez a lámpás több eredeti lelet alapján készült. Hasonló olajlámpásokat találtak a 7. századi sutton hoo-i hajósírban, a 8. századi osebergi hajósírban, valamint Bergenben. Az eredeti példányokhoz hasonlóan meggyújtható méhvasszal, ha néhány apró fadarabot vagy egy darab szárított taplót adunk hozzá kanócként. Eloltásához elegendő egy fatányért helyezni az edény tetejére.
Függő tálakat több helyen is találtak, különösen Írországban és norvégiai viking lelethelyeken. Úgy tűnik, hogy fontos szimbolikus szerepet játszottak. Egyes kutatók úgy vélik, hogy szenteltvíz tárolására használták őket. A fejedelmi sírokban, mint például Sutton Hoo, szintén találtak ilyen tálakat – valószínűleg a királyi vendégszeretet szimbólumaként. Beda történetíró még arról is beszámol, hogy Edwin király ilyen tálakat függesztett ki az utakon az utazók számára.
