Ez az ivókürt dísz egy 13. századi eredeti darab hű másolata, amelyet a skóciai Douglas kastélyban (Dumfries és Galloway) találtak. Ez a 13. századi ivókürt-végződés a viking korra utal, és lehet, hogy egy sokkal régebbi eredeti darabon alapult. Ez az ivókürt-végződés bronzból készült, 5,7 cm hosszú, 2,2 cm széles, és egy 4 cm hosszú szárral rendelkezik. 1,9 cm-es csúcsátmérőjű ivókürtökhöz alkalmas.
Ezt a 13. századi ivókürt-végződést Dumfries és Galloway régiójában találták (a frízek és Gall-Ghaidhealaibh (az idegen gaelek földje) erődítménye, ami a gael és a viking ősök eredeti keveredésére utal. Ez egy olyan régió volt, amelyet még mindig erősen befolyásoltak a gael és viking hatások. Még az 1263-as largsi csata után is a skót szigetek nagy része a norvég korona kezén maradt.
Az indoeurópai kultúrákban a farkasnak kettős jelentése volt. Az állat veszélyes ellenség volt, de ravaszságáért, erejéért és dühéért is tisztelték. Ez a kapcsolat olyan rituálékhoz vezetett, amelyekben a farkas állt a középpontban. A koryos rituálé ennek a farkaskultusznak egy fontos kifejeződése. Ebből fejlődött ki a germán Ulfheðnar, azok a harcosok, akik Odint (Wodant) imádták, és „Odin farkasai” néven váltak ismertté. A germán és óészaki művészetben a farkasok a hűséget, a védelmet, az agressziót és a stratégiai éleslátást szimbolizálták.
