A kelta nép nagy tiszteletben tartotta a vadkant – különösen a kanokat –, méghozzá bátorságuk és harci erejük miatt. Az ókorban ezért kis méretű vadkan-szobrocskákat készítettek, amelyek közül ma már több mint 100 különböző példány ismert.
Ennek a vadkan alakú kelta medálnak a történelmi mintája a La Tène-kultúrából származik. Az eredeti kisplasztikát a bibractei oppidumban fedezték fel, amely a haedus kelta törzs fővárosa volt a Kr. e. 2. század végétől a Kr. e. 1. század végéig. Ez az oppidum a helyszíne a bibractei csatának is, ahol Kr. e. 58-ban Caesar és római légiói legyőzték a Vercingetorix vezette kelta sereget.
- Az amulett mérete: 3 × 2 × 0,6 cm
- Anyag: kiváló minőségű bronz
- Tartozék: fekete bőrkarkötő
A medál mellett a vadkinszobrocska akár házi oltáron is használható kultikus tárgyként.
A vadkan szimbolikája és történelmi jelentősége a celtéknél
A vadkan a kelta kultúrában tisztelt vadállat volt, amely a csatában tanúsított félelmet nem ismerő bátorságot szimbolizálta. Ez nemcsak a kelta szobrokon érhető tetten, hanem a kelta kardok pengéin és a sisakokon lévő dombornyírt díszítésekben is, amelyeken a vadkanokat felborzolt háttal ábrázolták.
A vadkanábrázolások a kelta bronzfigurák leggyakoribbjai közé tartoznak, több mint száz fennmaradt példánnyal. Ezek a megjelenítések tipológiai fejlődésen mentek keresztül: a vad és agresszív vadkantól a békésebb házi sertés felé haladtak. A legtöbb kelta vadkinszobrocskát a Kr. e. 3. és 1. század közötti lakórétegekben találták, elszigetelt, szétszórt leletekként.
A kelta alakos vadkanábrázolások az etruszk művészetben gyökereznek. A Kr. e. 5. század végén jelent meg az úgynevezett bibracte-luncani típus, amelyben a kelta vadkanfigurákat agresszív testtartás és határozottan kiemelkedő hátgerinc jellemzi.
