A láncing nadrág volt a standard fém lábvédelem Európában a 9. századtól a 14. század elejéig. Rugalmas védelmet nyújtott a legtöbb fegyver ellen, de a 13. század második felétől fokozatosan felváltották a vaslemez vértek. A legkorábbi példányok a 9. századból származnak, mint például egy láncinggel fedett láb a bulgáriai Kiulevcha katakombáiban. A bizánci művészet a Tokali Kilise (10. század) és Karanlik Kilise (11. század) freskóin lábszárig érő láncing nadrágokat ábrázol. Teljes láncing nadrágot valószínűleg már a 9. század elejétől használtak, és a Dunán vagy Olaszországon keresztül terjedt el, amint azt a Stuttgarti zsoltároskönyv is mutatja. Nyugat-Európa egyik leghíresebb ábrázolása a Bayeux-i kárpiton (1066–1083) látható, ahol Hódító Vilmos és más lovagok viselik. 1200 körül a láncing nadrág a lovagok és fegyveresek szinte alapfelszerelésének számított.
Ezek a láncing nadrágok 1,6 mm vastag, szegecseletlen kerek karikákból készülnek, 8 mm-es belső átmérővel. A bronzolt karikák kézzel vannak összefűzve négy az egyben mintával. Hosszuk 118 cm, felül 60 cm, alul 46 cm szélesek. Súly: 6 kg.
