Ezt a bronzkori fibulatípust a görögök, az etruszkok, a villanovai kultúra és a kelták viselték szerte Európában és azon túl. Ebből a fibulatípusból régészeti leletek ezrei kerültek elő. Férfiak és nők egyaránt viselték, és gyakran temetkezési mellékletként is felajánlották őket.
Ez a fibula két, szemüvegre emlékeztető, spirálisan tekeredő oldallal rendelkezik. Sárgarézötvözetből készült, mérete 8 x 3,5 cm.
A spirálmotívumok a neolitikum óta jelen vannak Európában, és gyakran hozzák őket összefüggésbe a napsz kultusszal. Bár pontos jelentésük kultúránként eltérő lehetett, a régészeti és művészeti nyomok közös szimbólumrendszerre utalnak, amelyet a neolitikus földművesek befolyásoltak, majd a későbbi indoeurópai napkultuszok átvettek. Még a kelta La Tène-kultúra és a korai középkor idején is központi szerepet játszott ez a szimbolika a művészeti stílusokban.
