Velesz egy szarvas szláv isten, akit elsősorban a jószágok, a juhnyájak védelmével, a föld termékenységével és a bőséges terméssel hoznak kapcsolatba. Ő a föld, az alvilág és a titokzatos mélységek istene, ahol minden élet megszületik és elpusztul. VELES egyben az élők és a holtak világa közötti határ őrzője is – így az ő hatalmában áll az ősi lélek. Bár a holtak birodalmának ura, nem tekintik sötétnek vagy gonosznak. Eppellenkezőleg, erejét a földből, a talajból és a természet körforgásából fakadó életerő hatja át.
Gyakran ábrázolják erős férfiként, bika- vagy kosfejjel, illetve hatalmas szarvakkal rendelkező emberi alakban, ami aláhúzza az állati erőhöz, a vitalitáshoz és az ösztönökhöz való kapcsolatát. Időnként medve vagy kígyó alakjában is feltűnik; ezek a formák azt a képességét jelképezik, hogy képes átalakulni és uralni a rejtett világot. A mitológiában Velesz Perun, a viharok és az égi rend istenének örök ellenfele. Kozmikus „örök csatájuk” a természet körforgását szimbolizálja: aszály és eső, nyár és tél, élet és halál. Az ő révén születik meg az egyensúly.
Velesz a mágia, a jóslás, az ének és a költészet pártfogója is. Az ősi szlávok körében a földművesek, pásztorok, sámánok és költők tisztelték. Kultusza erős és mélyen gyökerező volt. Később azonban a kereszténység megpróbálta őt az ördöggel azonosítani – a szarvak és a holtak világához való kapcsolódás nem illett az új vallásba. Ezért az 5. században (988-ban) Vlagyimir herceg parancsára egy őt ábrázoló monumentális szobrot taszítottak a Csinaja (Pocsajna) folyóba Kijevben, hogy gyengítsék kultuszát és az új hittel váltsák fel.
Szobrunk az eredeti archaikus elképzeléseken alapul, és hagyományos módon, kézzel van faragva. Minden egyes részlet a föld erejének, a tulajdon védelmének, az élet megújulásának és a létezés körforgása rejtélyének a szimbólumát hordozza. Emlékeztető az ősi szláv gyökerekre, a természet tiszteletére és az emberi létezést túllépő erők megbecsülésére.
- Anyaga: fa
- Méretek: 28 cm
- Készült az ukrajnai Kárpátokban
